Ismét volt szünet, ami annak tudható be, hogy kevés nyűgöm volt, és mivel alapvetően egész jól elvoltam nem volt min rinyálni. Ötletem, gondolatom volt poszthoz, ellenben olyan dög lusta voltam hozzá és/vagy mindig olyankor jutottak eszembe, hogy mire gép elé kerültem, már nem volt kedvem leírni.

Node.

Szó volt ugyebár mindenféle reményhal-projektről. A helyzet még alakulóban van, de az már most biztos, hogy egy reményhal nem csinál sarat. A lényeg, hogy elvégeztem egy tanfolyást (magától értetődően kiváló eredménnyel), amivel lehetőségem nyílna valami mást csinálni, mint a tanítás. Legalább mellékesként. A dolog beindult, de aztán rögtön magyarossá vált a tempó. Azt terveztem, hogy nyáron megszerzek bizonyos mennyiségű gyakorlatot, na ez nem jött össze – kivételesen nem az én hibámból. Pedig kéne ez a dolog nagyon. Azt hiszem további lépésekre lesz szükség…

Azért nem írom le miről van szó, mert minek. Aki tudja, tudja, és ha van még olyan, aki úgy olvas, hogy nem ismer, az majd megtudja, ha ez lesz a főállásom. Erről ennyit.

Mint olyan, aki lassan 23 éve jár megszakítás nélkül iskolába nem állom meg, hogy nem mondjam el, mi is történt a nyáron. Persze csak távirati stílusban, mert nem hiszem, hogy sokakat izgatna.

Először is kaptam kis nyári munkát hazánk egyik vezető szakszervezetétől, hét darab tudósítás jellegű cikk megírására. Sokat kellett utazni, unatkozni, de all in all, nem volt rossz élmény (hála anyám GPS-ének többek között). Rendesen megfizették, pláne, hogy ilyen szar cikkeket még nem írtam.

Ezen országjárós apropóból elmentünk miniszabira Pécsre, ahol is két napot voltunk, részletesebb leírás itten.

Aztán maratoni itthon döglésbe kezdtünk, azonban jelentős változás állt be kettőnk kapcsolatában. Eszter ugyanis teljesen rákattant a WoW-ra. Nem vicc. Négy hónap alatt 80. szintű lett. (Akinek lila gőze sincs arról, hogy mi ez, annak kedvéért mondom: ez igen jó teljesítmény.)

Azóta meglehetősen sok időt töltünk – immáron közösen – a virtuális térben. Kéretik nem pofákat vágni, hogy miért nem megyünk bőrrákot gyűjteni a szép napocska alatt, ésatöbbi. Azért nem mert nekünk ez jó. Ó együtt játszani, erről csevegni. Aki geek az érti, a többi meg akkor se értené, ha tovább magyaráznám. A lényeg, hogy ez nekünk jó.

Mivel mindjárt itt a szeptember, erősen romlik a kedélyem. Még nem annyira, mint szokott, ami furcsa.

Nos mostanra ennyi fért bele, szerintem leszek gyakrabban. Már ha érdekel még valakit.

(Ez azért is jó kérdés, mert ha ezt elolvassátok, akik érdekel, ha nem olvassátok, mert nem érdekel, akkor minek ideírni…izé….)